Fényvillamos

Tavalyi évben indult először a 2-es villamos vonalán a karácsonyi Fényvillamos. Akkor valahogy nem jött össze, nem vittem el Onurt egyszer sem. Most is majdnem lemaradtunk...
De 29-én összeszedtem magam (és persze Őt is) és elindultunk a "világítós villamoshoz". A rémes hideg miatt az odaút picit nehézkes volt, de annál nagyobb volt az öröm, amikor meglátta közeledni a világítós villamost.

 

 A rajta való utazás nem egy nagy durranás, hiszen kívülről szép igazán, de Onur egyébként is szeret utazni, meg számára fantasztikus dolog volt, hogy a világítós villamossal mentünk. Rengetegen voltak rajta és egy nagymama mondta, hogy ők leszállnak a Vigadó téren és elmennek a földalattival a Hősök terére megnézni az Angyalok erdejét. Ez 500 kivilágított karácsonyfát jelent. Leszálltunk mi is és mentünk megnézni a fákat. Bár tetszett Onurnak, de addigra már a hidegtűrő küsszöbe elérte a határát és haza akart menni.

A villamost viszont tényleg nagyon bejött, így még december 30-án és január 1-én elmentünk egy oda-vissza útra vele.

És az igazsághoz hozzátartozik, hogy tényleg nagyon szépen megcsinálták ezt a villamost, gyönyörű a sok apró fehér lámpácskával és a kék égősorral a tetején. Semmi giccs nincs benne. Csak gratulálni tudok a kitalálójának!

Karáncsony

Nagyon várta Onur a Karácsonyt, teljes extázisban volt, de ami a Mikulás előtt még bejött, miszerint "rossz gyereknek nem hoz ajándékot a Télapó", az most már nem vált be, mer teljesen kétségbeesett és őszintén zokogni kezdett. Így felhagytunk a "zsarolással".
Apja elvitte 11-kor és fél 6 előtt hozta vissza. Addigra fel volt díszítve a a fa, és mikor belépett a nappaliban, már az égősor is be volt kapcsolva. Teljesen el volt varázsolódva és most a csillagszórótól se ijedt meg, sőt, a további napokban is kellett meggyújtani 1-1-et.
Az ünnep hangulatában az este folyamán még jópárszor elmondta magától is, hogy "boldog karácsonyt" és még puszit is adott. A nap végén meg teljesen magától ezt mondta: "Köszönöm az ajándékokat".
A parkolóház és a Chuggington dvd nagyon bejött neki, a fejlesztő játékok közül az egyik (párosítós) tetszik neki, bár túl sok türelme nincs hozzá, 2x volt hajlandó végigrakni az egészet. A másik, sajnos nem jött be neki, egyszerűen nincs hozzá türelme, kedve, vagy tudom is én mi, hogy elmagyarázzam neki a játékszabályt.
A fára meg a következőt mondta: agyon szép "figurus" karácsonyfa.

karácsony előtti ovizás

A hosszú kihagyás ellenére szívesen ment ismét oviba. Az eljövetelek viszont valamiért hisztisre sikeredtek.
14-én kedden volt az ovis karácsony! Készültek rá kis műsorral, szép ruhát kellett bevinni, hogy alvás után abba öltöztessék fel a gyerekeket. Szülők leültek a csoportszobába, gyerekek bevonultak párosával kis csengővel a kezükön, elkezdtek énekelni éééééééééééééééééééés az én fiam sírva odarohant hozzám és aztán nem volt hajlandó részt venni a műsorban. Mondta is Ági néni, hogy számított erre a reakcióra, de semmi gond. Az ajándék "magukévátételben" már szívesen részt vett és a fejét is nagy vígan tömte.

December 18-ára, szombatra szép nagy hó lett és én jól elterveztem, hogy elmegyünk a Tabánra szánkózni. Az ötlet nagyon tetszett neki, még az is, amikor húztam felfelé a dombon, de amikor a domb közepén elkezdtem megfordítani a szánkót, már látta, hogy ennek "nem lesz jó vége". Akkor lett igazán úrrá rajta a pánik, amikor ráültem a szánkóra én is és elkezdtünk lecsúszni. De nézzük a jó oldalát: nem kellett 1000x felhúzni a dombra szánkóval együtt. A vízszintes húzogatást élvezte legalább.

Az év utolsó tornaórája olyan volt, hogy a szülők is bemehettek. Először csak a gyerekek, Éva elmagyarázta nekik, hogy a szülők is bent lesznek, de mindent ugyanúgy kell csinálni, mintha csak maguk lennének. Ez a többségnek ment is, Onur viszont hamar letelepedett az ölembe és csak akkor volt hajlandó felállni, amikor Éva elővette a cukros zacskót. Volt is nagy röhögés... :)

otthon töltött hét

A december 6-ával kezdődő hetet itthon töltöttük. Onur legalábbis teljesen én azért picit bementem dolgozni is, mert muszáj volt.
Hétfőn elugrottam vele azért este doki után a tornára, hogy legalább az ottani Mikulás ünnepségben része lehessen.

Hétfőn és kedden délelőtt bementem dolgozni. De mivel Onur sokáig aludt, és gondoltam 1 körül jó lenne itthon lenni, elmentem itthonról 7-kor, amikor Onur még aludt. Nagyon megviselte szegénykémet, keddre már teljesen ki volt akadva emiatt. De egész héten olyan furcsa volt, nem volt semmihez kedve, nagyon lehangoltnak tűnt. Unta a fejünket, hiányzott neki az ovi, nem tudom. Csak úgy elvolt, nem érdekelte különösebben semmi.
Szerda-péntek itthon voltam vele betegállományba, császkáltunk picit, de a nagy hidegre való tekintettel nem töltöttünk a szabadban sok időt, nehogy visszaessen a betegségbe. Péntekre szerencsére a hangulata is javult már.
Hiányolta a tornát is nagyon, folyton emlegette, hogy menjünk a tornaterembe.
Vasárnap viszont nagy nap volt, Fatih elvitte Onurt egész napra. 10-kor jött érte délelőtt és este 6-ra hozta haza. Az elmondások alapján simán elaludt vele délután és tök jókedvűen jött haza. Örültem neki, mert minden idióta gondolatom ellenére szüksége van az apjára és jó, hogy jóban vannak, szeret vele lenni.

megérkezett a Mikulás

Hozzánk ma éjszaka megérkezett a Mikulás. Eredetileg azért tettük mára, mert holnap elvileg ovi lenne és ha holnap reggel kap ajándékokat, akkor a büdös életbe nem indulunk el itthonról. De mivel lebetegedett, holnap nem megy oviba, így akár lehetett volna eredeti időpontban is, de már inkább így maradt. Tegnap este iszonyatosan be volt sózva, alig bírt elaludni és hallottam, hogy mindenféléket énekel/dumál a mikulásról. :)
Azért nem fogta még teljesen a dolgot, reggel elég bambán jött kifele és nagyon nehezen hívtuk csak fel a figyelmét az ablakban lévő ajándékos csizmákra. Végül is nagy volt az öröm, örült a Cimbinek, a kirakónak és a csoki mikulásnak is, amit kapott. Épképzláb képet nem tudtam csinálni, mert annyira örült és mutatni akarta, hogy állandóan belenyomta a fényképezőgépbe a dolgokat.

rövid óvodai hét

Sajnos ez a hét rövidre sikeredett az oviban. Csütörtök délután hívtak az oviból, hogy 38.8 Onurnak a láza és érte kéne menni. Jajus ment is érte én meg siettem haza, ahogy tudtam. Este 37.8 volt. Ma reggel is ennyivel kezdtünk, délutánra volt 38.4 is. Este "csak" hóemelkedése volt, de most alvás előtt megint 38.8. Nem tudom, hogy nem vittem-e előző héten túl hamar Onurt vissza az oviba és nem kellett volna-e mégis azon a pénteken is itthon tartani. De most már mindegy. Az viszont biztos, hogy jövő héten se hétfőn, se kedden nem fogom vinni oviba, se tornázni hétfőn. Azt nagyon sajnálom, hogy az ovis mikulásról így lemarad. :( De inkább maradjon le, minthogy amiatt, hogy beviszem (bár ahogy elnézem, addig úgyse fog eltelni 2 láztalan nap), és újra pár nap után beteg legyen. Meg a tornás Mikulásról is lemarad. :(
Bágyadt picit, de a kedélyállapota jó és így picit nehéz kezelni azt, hogy maradjunk itthon, elég hideg van már ugye kint, meg menne is, jó lenne levegőn is lenni, és nehezen bírja egész nap itthon, valahogy megint nem nagyon tudja lefoglalni magát, lekötni meg csak ideig-óráig lehet.
De inkább nyüglődjön itthon picit, minthogy sokáig legyen beteg.

idei első hó

1 hete szombat reggel leesett az első igazi hó. Itt bent a városban reggel nem látszott már sok, de a délutáni alvás után, bár már elég későn, de azért elindultunk a fogaskerekűvel a végállomásáig és ott tapicskoltunk picit a hóba (1 fogaskerekűt hagytunk elmenni). Nem mentem vele messze a végállomástól, mert elég sötét is volt már, kihalt volt ott minden, meg hideg volt, inkább csak hogy lássa. Ott még szépen megmaradt a hó, nem úgy mint idebent. Tetszett neki nagyon, csak kesztyű nem volt rajta, mert az 5 ujjas kesztyű, amit vettem neki, nagyon nagy.
Vasárnap Jajussal együtt mentünk szintén a fogaskerekű végállomásáig, akkor már többet mászkáltunk, kérte, hogy csináljunk hóembert, persze akkor meg mi voltunk kesztyű nélkül, így csak nagyon mini hóembereket kapott és azt is rögtön szétrombolta, de élvezte.
Mivel Jajus úgyis szánkót tervezett venni neki karácsonyra és mivel egyenlőre még úgyis mindegy, hogy Mikulásra, vagy Karácsonyra kapja a nagyobb méretű ajándékot és várhatóan lesz még hó Karácsonyig, így megbeszéltük, hogy a Mikulás hozza majd a szánkót. Bár most hétvégén nem fogok kimenni vele a hóba, hogy gyógyuljon meg hamar, de remélem jövő hétvégén el tudunk majd menni szánkózni.
Pont a hó előtti héten vettem neki egy vízhatlan nadrágot, hogy majd ha lesz hó, akkor legyen mit felvenni. Elmondtuk neki, hogy majd abba lehet szánkózni. Mivel sose szánkózott még és valószínűleg nem is tudja igazán mi az a szánkó, ezért eleinte azt hitte, hogy maga a nadrág a szánkó és szombaton hazafelé a fogaskerekűn mutatta, hogy nekem nincs, neki viszont van szánkója. :)))

Bocsánat

Sose szerettem, amikor úgy erőltetik rá egy egészen pici gyerekre, hogy kérjen bocsánatot (értem itt már 2-3 évesen). Úgy gondolom, amíg nem igazán érti, hogy mit jelent, addig úgyis csak jobb esetben engedelmesen mondja a szülei után, "rosszabb" esetben meg mehet a harc,  hogy de márpedig fiam/lányom igenis kérj bocsánatot.
Onur mostanra ért meg szerintem arra, hogy magától is bocsánatot kérjen időnként. Néha van egy kis leszerelés szaga a dolognak, de nagyon is helyén használja ezt a szót.
Kedden, amikor anyukám volt itthon vele, valamit miatt nagyon őrjöngött, szétdobált mindent, nem lehetett vele normálisan játszani. Anyukám leült a fotelba, hogy addig nem játszik vele, amíg abba nem hagyja az őrjöngés és különben is, meg se lehet mozdulni a szobában a szétszórt játékaitól. Majd leült a fotelba és tényleg nem foglalkozott Onurral. Ő erre odament, adott egy puszit, mondta, hogy "Bocsánat" és elindult összeszedni a játékait.

IMÁDOM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Új kedvenc

Úgy tűnik, új kedvenc lett, mégpedig a Chuggington neveű mese (természetesen vonatos).

Tegnap este az interneten néztünk egy oldalt és ott vett észre pár ilyen mozdony játékfigurát. Rögtön elkezdte sipárogni, hogy azt akarja nézni. Régebben volt egy teli CD ezekkel a mesékkel, de annyira nem érdekelte, hogy nem tudom hova dugtam el őket. Kénytelen voltam a Youtube-ról nézni 1-2 perces részeket, és alig vártam, hogy nyisson 10-kor a Media Markt, átrohantunk és vettem neki 2 DVD-t.

Első ovis betegség

Vagy nem ovis... mindegy, a lényeg, hogy mióta oviba jár, most lett először "beteg". Azért csak idézőjelesen, mert a szokásos semmi extra. Tegnap este mondjuk 38.7 volt a láza, kapott kúpot, de reggelre nem volt semmi.
Anyukámmal maradt itthon, mert be kellett mennem dolgozni. Délutánra felment a hője 37.7-re, de lefekvés előtt már csak 37 volt. Se köhögés, se orrfolyás, se semmi egyéb betegségre utaló tünet. Holnap itthon leszek vele betegszabin, és csütörtök-pénteken ismét Jajusozik.
Anyukám is azt mondta, hogy tök jó volt egész nap, nem volt vele semmi különösebb gond. És mikor hazajöttem is annyira édes volt, kedves, jószívű, nem hisztizett, szót fogadott, unszolás nélkül kimentünk a wc-re pisilni, ami mostanában problémás volt (elő is fordult párszor, hogy mondta, hogy bepisilt, ami azért szerencsére nem igazi bepisilés volt, de az első pár csepp többször bugyiba ment, nem akart kijönni velem wc-re, tök rég pisilt, de azt mondta nem kell - nem tudom mi volt az oka, de tán ez is a múlté). Annak ellenére volt ilyen, hogy nem aludt délután egy percet sem (erre számítottam, anyukámmal nem alszik soha, de most elmondása szerint sírógörcsöt is kapott, amikor bementek a szobába és behúzta  a függönyt).
Úgy kellett szinte lecsapni 8-kor. Elaludni mondjuk hipergyorsasággal elaludt, meg is lettem volna lepődve, ha ez másképp történik.

Kaláka bábszínház

Vasárnap elmentünk a Kolibri színházba Kaláka bábszínházra.
A Kaláka együttes játszott gyerekdalokat, és ezzel párhuzamosan 3 bábos bábozott. Nagyon büszke voltam Onurra, mert 2x45 perc volt a program és a szünetben ugyan "lekenyereztem" pereccel és üdítővel, de az utolsó 20 perc kivételével tök jól bírta.

Nagyon szeretem őket én is, így tervezem, hogy fogom még vinni Kaláka gyerekkoncertre.

Átlagos hétköznapok

Nem nagyon írtam mostanában, de nem is történt semmi igazán különös.
Tornára továbbra is járunk rendületlenül. Egyik alkalommal mesélte Éva, hogy Onur verekedett, de a kis piszok kizárólag a nála kisebb lányokat. Mondta azért, hogy semmi extra, de azért legközelebb ha ilyen lesz, akkor torna végén nem kap cukrot. Nem volt ilyen, sőt, múltkor meg is dicsérte, hogy nagyon ügyesen bukfencezett EGYEDÜL és tegnap is ügyesen megcsinált egy hosszabb feladatsort. Örülök, hogy elvittem tornázni, mert nagyon élvezi és ráfér.
Oviba továbbra is imád járni, szerencsére az az október elejei kb. 2 hét pityergős időszak végetért. Megy, fut, nagyokat köszön az óvó és dadus néniknek. Legnagyobb döbbenetemre egyik délután egy pici fa vonatsín pályán közösen játszott az egyik legvadabb gyerekkel halál békességben. :)

Ismét ovi

1 hét szünet után végre ismét óvodába vittem ma Onurt. A reggeli ébredés problémás volt, de nem csak a kései elalvás miatt, egyébként is kitolódott a reggeli ébredése, ami alap esetben jó, de amikor időre be kéne érni az óvodába, akkor nem annyira kellemes. 7 után úgy kellett életet lehelni belé, nagy nehezen felöltöztettem, de mire ezzel elkészültünk, már indulni is kellett, emiatt volt egy kisebb cirkusz amiatt, hogy nem tudott játszani reggel még egy picit itthon (de hát ahhoz időben fel kéne ébredni...).
Futóbiciklivel mentünk ma is oviba, amiben az az egyik tök jó, hogy ezzel ha meglátjuk, hogy jön a buszunk, és elkezdünk futni, még el tudjuk érni a megállóba, míg a motorral ez a sprint nem volt kivitelezhető.
Nagy örömmel ment oviba, amiben kicsit megakasztotta, hogy a feledékeny anyja elfelejtette bevinni a benti cipőjét, de szerencsére tudtam ugrasztani anyukámat, aki 9re már be is vitte. Ez picit megzavarta Onurt, azt hitte mehet haza, de nem volt gond, a dadus néni elterelte a figyelmét így anyukám észrevétlenül el tudta húzni a csíkot. Még hallgatózott picit, de nem reklamált Onur.
Már tegnap este is mondogatta, hogy megyünk ma tornázni, mikor érte mentem az oviba, rögtön mondta, hogy megyünk a tornaterembe, nagyon várta már, hogy menjünk újra tornázni, ami a múlt heti utazásunk miatt nekünk szerdán kimaradt. Kb. a 2/3-áig jól elvolt, nem volt bent egy szülő se a tornateremben, csinált mindent rendese, aztán eltört nála a mécses. Lehet épp rászóltak, hogy ne másszon a bordásfalra, amikor nem az a feladat, vagy valami mást akart már csinálni, mert elfogyott az "odafigyelőkéje", és nagyon elkezdett anyázni, ezért bementem a torna végére én is, hogy ne sírjon annyira.
A hazaérkezés után valamitől bekattant és semmi nem volt jó neki, mindenen hisztizett, mindenért ellenkezett, nagyon dacos, szinte már görcsös volt. A fürdés is sírással telt és amíg "olvasta" a könyvét, addig is csak negatív dolgokat mondott. Végül a nagy hisztitől kifáradva elaludt.
Remélem a holnapi napunk nyugisabb lesz.

Nagylózs

Hát sajnos nem úgy sikeredett a kiruccanás, mint ahogy azt elképzeltem, főleg nekem volt nagyon rossz élmény, de szerintem Onurnak se volt túl jó, hogy folyton cseszegették és volt aki kb. levegőnek nézte. Hogy lehet egy 3.5 éves gyereket levegőnek nézni és úgy reagálni bármi mondanivalójára, hogy még csak rá se nézek (a mosolyt már nem is vártam...).
Ami viszont nagyon pozitív volt ebben a 4 napban, hogy Onur evett 2 pofára mindent. Olyan dolgokat is (pl. tej), amit előtte soha. És olyan mennyiségeket (persze magához képest), hogy majd leesett az állam.
Aludni is jól aludt, levegőn volt sokat.
De a negatív élmények hatására hazajöttünk végül szombat este. Nagyon örült neki, amikor megérkeztünk, látszott rajta, hogy felszabadult, hogy végre itthon.
A felszabadult vasárnapon délelőtt vásárolni voltunk, meg parkban egy picit, délután meg villamosoztunk egy nagyot. Az esti lefekvés problémásabb volt, nagyon belejött a késői elalvásba. :)

Őszi szünet

Mivel az iskolákban őszi szünet van most, és az ovi tapasztalata, hogy ilyenkor a nagy testvérrel rendelkező gyerekeket is otthon tartják a szülők, ezért a héten csak összevont csoportok voltak. Ági nénik meg külön-külön és csak szerda-csütörtökön vannak. De ez is csak a szülőin (okt. 26-án) derült ki, dönteni meg előbb kellett. Mivel úgyis maradt még 4 nap szabim (+ a két ünnep közöttre), ezért úgy döntöttem, nem viszem oviba Onurt, úgyis nemrég vagyunk túl egy majd 2 hetes oviban reggel sírós időszakon. Ráadásul úgyis megbeszéltük Sándor Eszterrel (3 gyerek: Jenny, Nico, Szandi), hogy Jeszenszky Rékával (Vili) karöltve lemegyünk hozzájuk Nagylózsra (Sopron mellett van). És így erre a hétre tettük ezt az utat. Ma indulunk ebéd után, már nagyon várom én is és Onur is. Bezsongattam rendesen az utóbbi napokban.
Szombaton Onurral elindultunk Fogaskerekűzni. Elmentünk a végállomásáig, ott a játszótérre, de valamiért nem mozdult rá most, inkább rögtön fordult volna vissza a fogaskerekűhöz. Végülis mindegy, kimozdultunk, volt program, ha neki ez kell, hát legyen. Így visszafordultunk. A délutáni alvás/ébredés utáni állapota valahogy úgy alakult, hogy nem vittem már le sétálni délután... Háááááááááááát, ilyet soha többet, csak ha nagyon muszáj. Kibírhatatlan volt estére, bár a fürdésre egész megszelidült és csinált mindent, amit kértem.
Hiába, mostanában ennyire kiszámíthatatlan érzelmileg.
Kedd délelőttre Vasúttörténeti park látogatást terveztünk Patrikékkal, de Julinak le kellett mondani, így törtem a fejem, hogy mi legyen, vigyem-e oda, vagy ha nem, akkor hova. Ekkor eszembe jutott, hogy dehát kedd van, és az apja kedden szabadnapos, így felhívtam, hogy lenne-e kedve délelőtt, vagy délután elvinni Onurt. Mivel álmából ébresztettem, természetesen a délutánt választotta. Így délelőtt nem is terveztünk nagy programot, piacra mentünk nekem péksütiért majd a Játékturiba néztünk be Sanyi gyerekeinek valami apróságért. Valamiért nagyon nyávogósra sikeredett ez az út, nem tudom (mint oly sokszor mostanában), hogy mi történt Onurral. Mire a játékboltba értünk, lenyugodott és tőle szokatlan módon, csak ott állt és bámészkodott, jött utánam, meg se szólalt, nem vett le semmit.
Vettem Onurnak is késszégfejlesztő játékot,én naiv, gondoltam talán lehet már vele ilyet játszani. De nagyon hamar rájöttem, hogy ez még nem az ő világa.

- apa itt hátul húzott

Totális csőd

Ennek érzem magam a gyereknevelés terén, mert az utóbbi napokban szinte másból sem áll a "program", csak abból, hogy veszekszem Onurral:
- nem azt a zoknit akarja felvenni
- nem úgy akarja felvenni
- csak egyedül, még akkor is, ha nem megy
- ha segíteni merészelek, hiszti
- ha nem engedem, hogy az ovi épületén belül motorozzon
- ha nem azt a nadrágot veszi fel
- ha nem önthet egy kiló sót a szalámijára
- ha fürdeni merészelem hívni (annak ellenére, hogy együtt indultunk el, kedve is van), de közben leült tévét nézni fülhallgatóval a Jajusnál
- ha megkérem, hogy a deszkán vetkőzzön és ne a hideg kövön álljon
- ha nem hagyom, hogy egy órát pancsoljon
- ha segíteni akarok lemosni róla a habot, holott látom, hogy ő nem magára, hanem mellé önti a vizet
- ha nem bohóckodhat eleget a tükörbe
- ha nem húzhatja elég sokáig az időt
- ha.....

És sajnos egyre gyakrabban durran el az agyam és kezdek vele üvöltözni, amitől ő teljesen megretten. Ma már apázni is elkezdett, mintha attól jobb lenne a helyzet. :(

Közben meg annyira tündér is tud lenni, csak olyan ritkán látom most ezt az oldalát. Miért kell nekem egy sárkányt játszani??? Miért kell azt a képzetet kelteni a gyerekemben, hogy "anya állandóan kiabál"??? Teljesen ki vagyok ebbe merülve. Egyébként is.

Hétvégén egyébként semmi különös nem történt, mindkét nap zikiztünk (vonatoztunk), busszal jöttünk haza az egyik nap, ma meg átmentünk a káposztásmegyeri játszótérre (hova máshová is hordanám játszóterezni a fiamat a belvárosból, ha nem Káposztásmegyerre)... :)

Egy átlagos, ám kissé sűrű hét

Még múlt hét pénteken benéztünk egy Kukucska nevű nagyon jó kis cipőboltba itt a környéken este az oviból/játszótérről hazafele jövet. 6 óra előtt voltunk nem sokkal, de az eladó nő nagyon kedves volt (még jó, ő érdeke, hogy vásároljunk), mondta nyugodtan menjünk be. Nagyon tetszett a hely Onurnak, mert ki van ott alakítva a gyerekeknek egy klassz kis játszósarok. Nem kellett sokáig keresni, megtaláltam az ideális téli cipőt. Onurt nagy nehezen rábírtam, hogy vegye fel, boldogan megmutatta a néninek, de aztán elkezdett tiltakozni, hogy nem jó. Egyébként jó volt, és kb. akkora, hogyha csak átlagosan nő a lába, akkor kibírjuk vele a telet. Mivel nem terveztük, hogy megyünk oda, nemvolt pénz nálunk, meg hát zárt is a bolt, menni kellett. Iszonyat balhé kerekedett belőle, hogy el kellett jönni, mert még játszott volna. Gondoltam hétfőn visszamegyünk. Aztán rájöttem, hogy a hétfő nem jó, mert torna, ugyanezért a szerda se volt jó, kedden szülői értekezlet volt az oviban, csütörtökön tovább voltam bent, péntek meg... Szóval végül ma mentünk vissza, volt még abból a cipőből szerencsére, játszani is volt ideje Onurnak, így minden békés volt. Sőt!!! Még tetszett is a cipő neki, élvezi, hogy vettünk ÚJ cipőt, mutogatja mindenkinek. Én is láttam tök jó, felnőtt méretű csizmákat. Az egyetlen gond, hogy pénzem sincs sok, meg a ruházatom se olyan, amihez nagyon illene az a csizma.
No jól elkanyarodtam a blog alapvető tárgyától...
Hétfőn és szerdán tornán voltunk. Hétfőn szerettem volna nem bemenni, de Juli és Patrik ki-be rohangáltak, mert Patrik nem nagyon akart részt venni és ez Onurt is megzavarta, így kénytelen voltam bemenni. Szerdán meg azért voltam bent, mert fényképezni akartam. Remélem a következő alkalommal megint tudunk úgy menni, hogy ő bent tornázik én meg kint várom az öltözőben.

 

A szülői értekezleten sok pozitív dolgot mondtak szerencsére Onurról, néha van konfliktus játékelvétel miatt oda-vissza, de rendes, szelíd gyerek, az öltözés/vetkőzés kicsit lassú, de szépen elpakol, ha kell, részt vesz mindenben. 

Csütörtökön tovább dolgoztam, így Juli vitte el magukhoz Onurt is és amíg oda nem értem, gyurmáztak szépen. Annyira aranyosan tudnak együtt játszani.

Említettem Onurnak, hogy jövő héten megyünk egy másik helyre, ahol lesz több gyerek és majd játszani tud velük és ott lesz Vili is. Vilivel már találkozott, amikor az érettségi találka előtti hétvégén itt voltak nálunk Király Rékáék és Jéék meg Szabados Krisztiék. A két Réka kisfia Teo és Vili és most, hogy megemlítettem Vili nevét, rögtön összekapcsolta Teoval. Annyira hihetetlen, hogy ilyen dolgokra is így tudnak emlékezni, pedig hát több mint 1 hónapja volt, és se azóta, se előtte nem hallott Teoról (no meg Viliről sem).

Negatívuma is van a hétnek sajnos :( Onurral annyit kell veszekedni, hogy az valami hihetetlen. Teljesen el vagyok néha keseredve, hogy miért nem telhet el úgy nap, vagy legalább csak a reggel/este, hogy ne kelljen veszekedni vele (mert nem úgy, nem azt akarja felvenni, fél perccel korábban/később akarja, nem úgy és nem akkorát és különben is!!!

Jól induló hétvége

... ami nem jelenti azt, hogy rosszul végződött.

Csak a pénteki nappal tényleg jól indult. Ugyanis bár péntek reggel úgy léptünk ki a házból, hogy Onur már rögtön a ház előtt felvett egy alap nyávogós, óvodába nem menni akarós hangot, amit az ovi sarkán picit erősödött is, de amikor beértünk, leült a padra, hogy öltöztessem, meglátta az egyik gyereket a csoportban és közölte: "megyek játszani a Dónáttal", majd mikor kész volt, fogta magát és mintha nem is ő lett volna az a gyerek, aki előtte majd 2 hétig majd minden reggel vinnyogott, sírt. Nagyon jó érzés volt végre így otthagyni, még akkor is, ha tudtam előtte is, hogy hamar megnyugszik és abbahagyja a sírást és jókedvűen játszik.
Hétvégén is pozitívan beszélt az óvodáról. Remélem ez most már így is marad, mert nagyon megviselt, hogy sírva kellett otthagynom, nem voltam az ilyenhez hozzászokva.
Ági néni még mesélte, hogy a kis barátnője, Nadi (Onur egyszer se emlegette) elutazott repülővel 1 hónapra, és amikor elbúcsúztatták, volt nagy puszilkodás :) Nadi szeret anyáskodni, és gyakran etette ezzel-azzal Onurt (ügyes kislány, már most tudja, hogy a pasihoz a gyomrán át vezet az út).

Játszótéren ment a nagy cukorkunyerálás, de most nálunk is volt csoki, így legalább vissza tudtunk kínálni. A csokit a munkahelyemen kaptam, egy isteni finom Ferrero keserücsokis csodát. Háááááááát, még jó, hogy én nem eszem mostanában ilyeneket (szombat reggel 2-t azért megettem), mert komolyan harcolni kellett volna érte Onurral. Szombati nap be is végezte. Lehet, én hamarabb a végére jártam volna, ha nem diétázom...

Szombati nap vendégeink voltak, Putyiék, nagyon örült nekik, szerintem simán el is ment volna velük. Vannak még persze bőven hiányosságok-e téren, de egyre több mindent tud kifejezni. Mikor elmentek, ezt mondta: "Ez jó volt Putyi néni, Laci bácsi?"

Vasárnap délelőtt elmentünk a MÜPA-ba, mert Szénási Ferikének volt kiállítása a karikatúráiból, meg vasárnaponként van ott játszóház is és most voltak egyéb gyerekprogramok is, de azon kívül, hogy jó volt látni Ferikét (Onur mondjuk el lett volna nélküle), nem volt túl kellemes a délelőtt. Kétballábal felkelt gyerek zsúfolt tömegben, ahol sokadmagával kéne osztozni a játékokon.... hát sok jót nem eredményezett. Még Patrikkal is összefutottunk, de vele is volt vita egy lábbal hajthatós járgányon. Nem egyszerűen, de sikerült 12 körül hazaindulni, nem volt értelme tovább maradni. Délután úgyis jött Fatih, akivel most szerencsére gond nélkül elment.

Beszéd

Onur meglehetősen későn kezdett el beszélni, de manapság már be nem áll a szája és IMÁDOM A SZÖVEGÉT!!!



- köszönöm, kérem szépen, nagyon rendes vagy, parancsolj,

- Én: Pisilni megyek, kijössz velem? Ő: Nem. Én: De én mehetek? Ő: Hát persze. Én: Ok, akkor megyek és nagyon sietek vissza. Ő: Majd én kinyitom az ajtót. Majd miután kinyitotta: Parancsolj!!!

- Mutatom nekem a Majának, Mutatom nekem a Majának, stb...

- Én: Álmos vagy már Te, igaz? Ő: Meglátjuk, jó?

- Ha valamiből nem kér, nem szeretne enni/inni, azt mondja: "Én ebből nem kapok"

- A teljes hasonulást még tanulnia kell: PatrikVAL

Ovitorna

Október 4-én elkezdtünk járni tornázni. Először csak úgy gondoltam, hogy elmegyünk megnézni, majd megnézünk még egy másik helyet is, de nagyon megtetszett mindkettőnknek és ott ragadtunk.

Egy nagyon szimpatikus fiatal tornatanár, Éva tartja az órákat. Igazán nekik való torna. A gyerekek döntő többsége 3-4 év közötti, néha-néha esik csak be 1-1 nagyobb. Írtó ügyesen tudja Éva kezelni őket. Az elmúlt 2 órán mondogatta néha, hogy "nem akarok tornázni", de azért ment és csinálta. Hétfőn viszont megbeszéltük Évával, hogy tegye ki a szülők szűrét a tornateremből, mert így nem azzal foglalkoznak a gyerekek, amivel kéne, a szülőkre és nem rá koncentrálnak. Ez ma meg is történt és nagyon jól sült el.

Futkároznak, sípszóra vissza kell menniük. Zöld babzsák felmutatása alatt lehet futni, piros babzsák felmutatásakor meg kell állni. Padon úgy végigmenni, hogy egyik lábuk fent, másik lent. Zsámolyok körül szlalomozva futni, alagúton átbújni, karikába dobni labdát, színes labdákat/babzsákot színek szerint összeszedni, jobb kéz-bal kéz gyakorlása, fókakúszás, békaügetés, és hasonló egyszerű, de nagyon jó és a korosztályuknak megfelelő gyakorlat. Játékos, de nagyon határozott torna tanárnővel ez tényleg egy klassz program.

Állatkert

2x voltunk ezidáig Állatkertben Onurral, először valamennyire lekötötte, de másodszor egyáltalán nem. Így én úgy terveztem, hogy tavasznál előbb nem is viszem újra. Pénteken viszont óvodai szünet volt, amire én szabit vettem ki és Juli kitalálta, hogy vigyük ki a fiúkat az Állatkertbe. Majd 4 órát töltöttünk ott és nagyon jól érezték magukat a srácok, még szinte az utolsó napsütéses, melegebb napon.
Most végre Onur is figyelte már az állatokat. Láttunk majmokat, kacsákat, elefántot, farkast, zebrát, teknőst, zsiráfot, fókát, vizilovat.

Óvoda

Szeptember 1-ével megkezdte Onur az óvodát. Mivel ebben az évben a Zöld Ág óvodát felújítják teljesen (tornatermet is építenek hozzá), ezért a szintén ott lévő, szomszédos régi óvoda épületbe helyezték át őket teljes egészében erre az évre. Nagyon korrektül fel lett újítva, bár elég szűkös.


A kezdés nagyon zökkenőmentesen ment, első 1-2 nap volt némi nyöszörgés, de hamar túllépett rajta. Minkét Ági nénit nagyon megkedvelte és a dadusokat, Hajni nénit és Kata nénit is. Első negatívum, ami szembe ötlött, de ez gondolom az óvodák többségére jellemző, hogy nagyon sokan vannak. 26 fős a csoportjuk (Mákvirág csoport), ami kétszer akkora, mint a bölcsis társaság (ugyanakkora szobában).

Én is el voltam kényeztetve a bölcsiben kommunikáció ügyben, nagyon sokat tudtam beszélgetni a gondozónőkkel, nagyon közlékenyek voltak és sok mindent elmeséltek Onurról. Itt erre nincs mód, a szoba kialakítása sem túl "felhasználóbarát", többen vannak és persze tudom, hogy az óvoda már másról szól, nem kapom meg csak úgy ugyanazt a tájékoztatást már.

Nagyon pozitív velejárója volt az óvoda kezdésnek a szobatisztaság. Muszáj volt levenni a pelenkát, mert ott a pelenkázást (jogosan) nem vállalták és már érett ez a dolog nagyon. Pisi ügyben szinte minden rendben, néha bepisil alvás közben. Nagydolgát viszont csak pelenkába intézi, de a napokban "lebukott", mert nagy-Ági néni mesélte, hogy bent többször kakilt már wc-be és úgy, hogy ő szólt. 

1 hete elkezdődtek a gondok nekünk is, sírás reggel, hogy nem akar bemenni. Szerencsére 10-15 perc múlva abbahagyta. Remélem ez nem lesz állandó, mert Onurt eddig nem így ismertem meg. Az eddigi tapasztalataimhoz képest sokszor mondogatta, hogy nem megy oviba és nem szereti az Ági nénit... de úgy érzem (remélem jól), hogy ez nem kifejezetten nekik szól, hanem részben annak, hogy túl jó volt a bölcsi, túl sok figyelmet kapott ott, ami pozitív nagyon, de tán ezt hiányolja most.
Konfliktusai tán abból adódhatnak, hogy sajnos előszeretettel veszi el másoktól a játékot, hiába van más is, amivel játszani lehetne, de az óvó nénik elmondása szerint ez az arány is javul. Jövő héten, vagy utána be fogok menni hozzájuk egy fogadó órára és kifaggatom őket Onurról, nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mit csinál nap közben, hogy látnak-e bármit, ami ezt a visszaesést jelentheti nála. És nagyon remélem, hogy tényleg csak egy visszaesés és hamar túl leszünk rajta.

Amit viszont nagyon várok (és úgy tűnik Onur is), az a Zenekuckó.

sokadik újrakezdés

Ismételten megpróbálkozom a blog írással, remélem (mint az eddigi alkalmakkor mindig), hogy most több sikerrel. Annyi minden történik mostanában (jó is és rossz is), amit jó lenne leírni és nem elfelejteni. Persze ez kellett volna már születésétől fogva, de visszacsinálni már nem tudom.

Szóval akiről szó van: