Hétfőn elugrottam vele azért este doki után a tornára, hogy legalább az ottani Mikulás ünnepségben része lehessen.
Hétfőn és kedden délelőtt bementem dolgozni. De mivel Onur sokáig aludt, és gondoltam 1 körül jó lenne itthon lenni, elmentem itthonról 7-kor, amikor Onur még aludt. Nagyon megviselte szegénykémet, keddre már teljesen ki volt akadva emiatt. De egész héten olyan furcsa volt, nem volt semmihez kedve, nagyon lehangoltnak tűnt. Unta a fejünket, hiányzott neki az ovi, nem tudom. Csak úgy elvolt, nem érdekelte különösebben semmi.
Szerda-péntek itthon voltam vele betegállományba, császkáltunk picit, de a nagy hidegre való tekintettel nem töltöttünk a szabadban sok időt, nehogy visszaessen a betegségbe. Péntekre szerencsére a hangulata is javult már.
Hiányolta a tornát is nagyon, folyton emlegette, hogy menjünk a tornaterembe.
Vasárnap viszont nagy nap volt, Fatih elvitte Onurt egész napra. 10-kor jött érte délelőtt és este 6-ra hozta haza. Az elmondások alapján simán elaludt vele délután és tök jókedvűen jött haza. Örültem neki, mert minden idióta gondolatom ellenére szüksége van az apjára és jó, hogy jóban vannak, szeret vele lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése