Ennek érzem magam a gyereknevelés terén, mert az utóbbi napokban szinte másból sem áll a "program", csak abból, hogy veszekszem Onurral:
- nem azt a zoknit akarja felvenni
- nem úgy akarja felvenni
- csak egyedül, még akkor is, ha nem megy
- ha segíteni merészelek, hiszti
- ha nem engedem, hogy az ovi épületén belül motorozzon
- ha nem azt a nadrágot veszi fel
- ha nem önthet egy kiló sót a szalámijára
- ha fürdeni merészelem hívni (annak ellenére, hogy együtt indultunk el, kedve is van), de közben leült tévét nézni fülhallgatóval a Jajusnál
- ha megkérem, hogy a deszkán vetkőzzön és ne a hideg kövön álljon
- ha nem hagyom, hogy egy órát pancsoljon
- ha segíteni akarok lemosni róla a habot, holott látom, hogy ő nem magára, hanem mellé önti a vizet
- ha nem bohóckodhat eleget a tükörbe
- ha nem húzhatja elég sokáig az időt
- ha.....
És sajnos egyre gyakrabban durran el az agyam és kezdek vele üvöltözni, amitől ő teljesen megretten. Ma már apázni is elkezdett, mintha attól jobb lenne a helyzet. :(
Közben meg annyira tündér is tud lenni, csak olyan ritkán látom most ezt az oldalát. Miért kell nekem egy sárkányt játszani??? Miért kell azt a képzetet kelteni a gyerekemben, hogy "anya állandóan kiabál"??? Teljesen ki vagyok ebbe merülve. Egyébként is.
Hétvégén egyébként semmi különös nem történt, mindkét nap zikiztünk (vonatoztunk), busszal jöttünk haza az egyik nap, ma meg átmentünk a káposztásmegyeri játszótérre (hova máshová is hordanám játszóterezni a fiamat a belvárosból, ha nem Káposztásmegyerre)... :)
2010. október 31., vasárnap
2010. október 30., szombat
Egy átlagos, ám kissé sűrű hét
Még múlt hét pénteken benéztünk egy Kukucska nevű nagyon jó kis cipőboltba itt a környéken este az oviból/játszótérről hazafele jövet. 6 óra előtt voltunk nem sokkal, de az eladó nő nagyon kedves volt (még jó, ő érdeke, hogy vásároljunk), mondta nyugodtan menjünk be. Nagyon tetszett a hely Onurnak, mert ki van ott alakítva a gyerekeknek egy klassz kis játszósarok. Nem kellett sokáig keresni, megtaláltam az ideális téli cipőt. Onurt nagy nehezen rábírtam, hogy vegye fel, boldogan megmutatta a néninek, de aztán elkezdett tiltakozni, hogy nem jó. Egyébként jó volt, és kb. akkora, hogyha csak átlagosan nő a lába, akkor kibírjuk vele a telet. Mivel nem terveztük, hogy megyünk oda, nemvolt pénz nálunk, meg hát zárt is a bolt, menni kellett. Iszonyat balhé kerekedett belőle, hogy el kellett jönni, mert még játszott volna. Gondoltam hétfőn visszamegyünk. Aztán rájöttem, hogy a hétfő nem jó, mert torna, ugyanezért a szerda se volt jó, kedden szülői értekezlet volt az oviban, csütörtökön tovább voltam bent, péntek meg... Szóval végül ma mentünk vissza, volt még abból a cipőből szerencsére, játszani is volt ideje Onurnak, így minden békés volt. Sőt!!! Még tetszett is a cipő neki, élvezi, hogy vettünk ÚJ cipőt, mutogatja mindenkinek. Én is láttam tök jó, felnőtt méretű csizmákat. Az egyetlen gond, hogy pénzem sincs sok, meg a ruházatom se olyan, amihez nagyon illene az a csizma.
No jól elkanyarodtam a blog alapvető tárgyától...
Hétfőn és szerdán tornán voltunk. Hétfőn szerettem volna nem bemenni, de Juli és Patrik ki-be rohangáltak, mert Patrik nem nagyon akart részt venni és ez Onurt is megzavarta, így kénytelen voltam bemenni. Szerdán meg azért voltam bent, mert fényképezni akartam. Remélem a következő alkalommal megint tudunk úgy menni, hogy ő bent tornázik én meg kint várom az öltözőben.
Csütörtökön tovább dolgoztam, így Juli vitte el magukhoz Onurt is és amíg oda nem értem, gyurmáztak szépen. Annyira aranyosan tudnak együtt játszani.
Említettem Onurnak, hogy jövő héten megyünk egy másik helyre, ahol lesz több gyerek és majd játszani tud velük és ott lesz Vili is. Vilivel már találkozott, amikor az érettségi találka előtti hétvégén itt voltak nálunk Király Rékáék és Jéék meg Szabados Krisztiék. A két Réka kisfia Teo és Vili és most, hogy megemlítettem Vili nevét, rögtön összekapcsolta Teoval. Annyira hihetetlen, hogy ilyen dolgokra is így tudnak emlékezni, pedig hát több mint 1 hónapja volt, és se azóta, se előtte nem hallott Teoról (no meg Viliről sem).
Negatívuma is van a hétnek sajnos :( Onurral annyit kell veszekedni, hogy az valami hihetetlen. Teljesen el vagyok néha keseredve, hogy miért nem telhet el úgy nap, vagy legalább csak a reggel/este, hogy ne kelljen veszekedni vele (mert nem úgy, nem azt akarja felvenni, fél perccel korábban/később akarja, nem úgy és nem akkorát és különben is!!!
No jól elkanyarodtam a blog alapvető tárgyától...
Hétfőn és szerdán tornán voltunk. Hétfőn szerettem volna nem bemenni, de Juli és Patrik ki-be rohangáltak, mert Patrik nem nagyon akart részt venni és ez Onurt is megzavarta, így kénytelen voltam bemenni. Szerdán meg azért voltam bent, mert fényképezni akartam. Remélem a következő alkalommal megint tudunk úgy menni, hogy ő bent tornázik én meg kint várom az öltözőben.
A szülői értekezleten sok pozitív dolgot mondtak szerencsére Onurról, néha van konfliktus játékelvétel miatt oda-vissza, de rendes, szelíd gyerek, az öltözés/vetkőzés kicsit lassú, de szépen elpakol, ha kell, részt vesz mindenben.
Említettem Onurnak, hogy jövő héten megyünk egy másik helyre, ahol lesz több gyerek és majd játszani tud velük és ott lesz Vili is. Vilivel már találkozott, amikor az érettségi találka előtti hétvégén itt voltak nálunk Király Rékáék és Jéék meg Szabados Krisztiék. A két Réka kisfia Teo és Vili és most, hogy megemlítettem Vili nevét, rögtön összekapcsolta Teoval. Annyira hihetetlen, hogy ilyen dolgokra is így tudnak emlékezni, pedig hát több mint 1 hónapja volt, és se azóta, se előtte nem hallott Teoról (no meg Viliről sem).
Negatívuma is van a hétnek sajnos :( Onurral annyit kell veszekedni, hogy az valami hihetetlen. Teljesen el vagyok néha keseredve, hogy miért nem telhet el úgy nap, vagy legalább csak a reggel/este, hogy ne kelljen veszekedni vele (mert nem úgy, nem azt akarja felvenni, fél perccel korábban/később akarja, nem úgy és nem akkorát és különben is!!!
2010. október 24., vasárnap
Jól induló hétvége
... ami nem jelenti azt, hogy rosszul végződött.
Csak a pénteki nappal tényleg jól indult. Ugyanis bár péntek reggel úgy léptünk ki a házból, hogy Onur már rögtön a ház előtt felvett egy alap nyávogós, óvodába nem menni akarós hangot, amit az ovi sarkán picit erősödött is, de amikor beértünk, leült a padra, hogy öltöztessem, meglátta az egyik gyereket a csoportban és közölte: "megyek játszani a Dónáttal", majd mikor kész volt, fogta magát és mintha nem is ő lett volna az a gyerek, aki előtte majd 2 hétig majd minden reggel vinnyogott, sírt. Nagyon jó érzés volt végre így otthagyni, még akkor is, ha tudtam előtte is, hogy hamar megnyugszik és abbahagyja a sírást és jókedvűen játszik.
Hétvégén is pozitívan beszélt az óvodáról. Remélem ez most már így is marad, mert nagyon megviselt, hogy sírva kellett otthagynom, nem voltam az ilyenhez hozzászokva.
Ági néni még mesélte, hogy a kis barátnője, Nadi (Onur egyszer se emlegette) elutazott repülővel 1 hónapra, és amikor elbúcsúztatták, volt nagy puszilkodás :) Nadi szeret anyáskodni, és gyakran etette ezzel-azzal Onurt (ügyes kislány, már most tudja, hogy a pasihoz a gyomrán át vezet az út).
Játszótéren ment a nagy cukorkunyerálás, de most nálunk is volt csoki, így legalább vissza tudtunk kínálni. A csokit a munkahelyemen kaptam, egy isteni finom Ferrero keserücsokis csodát. Háááááááát, még jó, hogy én nem eszem mostanában ilyeneket (szombat reggel 2-t azért megettem), mert komolyan harcolni kellett volna érte Onurral. Szombati nap be is végezte. Lehet, én hamarabb a végére jártam volna, ha nem diétázom...
Szombati nap vendégeink voltak, Putyiék, nagyon örült nekik, szerintem simán el is ment volna velük. Vannak még persze bőven hiányosságok-e téren, de egyre több mindent tud kifejezni. Mikor elmentek, ezt mondta: "Ez jó volt Putyi néni, Laci bácsi?"
Vasárnap délelőtt elmentünk a MÜPA-ba, mert Szénási Ferikének volt kiállítása a karikatúráiból, meg vasárnaponként van ott játszóház is és most voltak egyéb gyerekprogramok is, de azon kívül, hogy jó volt látni Ferikét (Onur mondjuk el lett volna nélküle), nem volt túl kellemes a délelőtt. Kétballábal felkelt gyerek zsúfolt tömegben, ahol sokadmagával kéne osztozni a játékokon.... hát sok jót nem eredményezett. Még Patrikkal is összefutottunk, de vele is volt vita egy lábbal hajthatós járgányon. Nem egyszerűen, de sikerült 12 körül hazaindulni, nem volt értelme tovább maradni. Délután úgyis jött Fatih, akivel most szerencsére gond nélkül elment.
Csak a pénteki nappal tényleg jól indult. Ugyanis bár péntek reggel úgy léptünk ki a házból, hogy Onur már rögtön a ház előtt felvett egy alap nyávogós, óvodába nem menni akarós hangot, amit az ovi sarkán picit erősödött is, de amikor beértünk, leült a padra, hogy öltöztessem, meglátta az egyik gyereket a csoportban és közölte: "megyek játszani a Dónáttal", majd mikor kész volt, fogta magát és mintha nem is ő lett volna az a gyerek, aki előtte majd 2 hétig majd minden reggel vinnyogott, sírt. Nagyon jó érzés volt végre így otthagyni, még akkor is, ha tudtam előtte is, hogy hamar megnyugszik és abbahagyja a sírást és jókedvűen játszik.
Hétvégén is pozitívan beszélt az óvodáról. Remélem ez most már így is marad, mert nagyon megviselt, hogy sírva kellett otthagynom, nem voltam az ilyenhez hozzászokva.
Ági néni még mesélte, hogy a kis barátnője, Nadi (Onur egyszer se emlegette) elutazott repülővel 1 hónapra, és amikor elbúcsúztatták, volt nagy puszilkodás :) Nadi szeret anyáskodni, és gyakran etette ezzel-azzal Onurt (ügyes kislány, már most tudja, hogy a pasihoz a gyomrán át vezet az út).
Játszótéren ment a nagy cukorkunyerálás, de most nálunk is volt csoki, így legalább vissza tudtunk kínálni. A csokit a munkahelyemen kaptam, egy isteni finom Ferrero keserücsokis csodát. Háááááááát, még jó, hogy én nem eszem mostanában ilyeneket (szombat reggel 2-t azért megettem), mert komolyan harcolni kellett volna érte Onurral. Szombati nap be is végezte. Lehet, én hamarabb a végére jártam volna, ha nem diétázom...
Szombati nap vendégeink voltak, Putyiék, nagyon örült nekik, szerintem simán el is ment volna velük. Vannak még persze bőven hiányosságok-e téren, de egyre több mindent tud kifejezni. Mikor elmentek, ezt mondta: "Ez jó volt Putyi néni, Laci bácsi?"
Vasárnap délelőtt elmentünk a MÜPA-ba, mert Szénási Ferikének volt kiállítása a karikatúráiból, meg vasárnaponként van ott játszóház is és most voltak egyéb gyerekprogramok is, de azon kívül, hogy jó volt látni Ferikét (Onur mondjuk el lett volna nélküle), nem volt túl kellemes a délelőtt. Kétballábal felkelt gyerek zsúfolt tömegben, ahol sokadmagával kéne osztozni a játékokon.... hát sok jót nem eredményezett. Még Patrikkal is összefutottunk, de vele is volt vita egy lábbal hajthatós járgányon. Nem egyszerűen, de sikerült 12 körül hazaindulni, nem volt értelme tovább maradni. Délután úgyis jött Fatih, akivel most szerencsére gond nélkül elment.
2010. október 22., péntek
Beszéd
Onur meglehetősen későn kezdett el beszélni, de manapság már be nem áll a szája és IMÁDOM A SZÖVEGÉT!!!
- köszönöm, kérem szépen, nagyon rendes vagy, parancsolj,
- Én: Pisilni megyek, kijössz velem? Ő: Nem. Én: De én mehetek? Ő: Hát persze. Én: Ok, akkor megyek és nagyon sietek vissza. Ő: Majd én kinyitom az ajtót. Majd miután kinyitotta: Parancsolj!!!
- Mutatom nekem a Majának, Mutatom nekem a Majának, stb...
- Én: Álmos vagy már Te, igaz? Ő: Meglátjuk, jó?
- Ha valamiből nem kér, nem szeretne enni/inni, azt mondja: "Én ebből nem kapok"
- A teljes hasonulást még tanulnia kell: PatrikVAL
- köszönöm, kérem szépen, nagyon rendes vagy, parancsolj,
- Én: Pisilni megyek, kijössz velem? Ő: Nem. Én: De én mehetek? Ő: Hát persze. Én: Ok, akkor megyek és nagyon sietek vissza. Ő: Majd én kinyitom az ajtót. Majd miután kinyitotta: Parancsolj!!!
- Mutatom nekem a Majának, Mutatom nekem a Majának, stb...
- Én: Álmos vagy már Te, igaz? Ő: Meglátjuk, jó?
- Ha valamiből nem kér, nem szeretne enni/inni, azt mondja: "Én ebből nem kapok"
- A teljes hasonulást még tanulnia kell: PatrikVAL
2010. október 20., szerda
Ovitorna
Október 4-én elkezdtünk járni tornázni. Először csak úgy gondoltam, hogy elmegyünk megnézni, majd megnézünk még egy másik helyet is, de nagyon megtetszett mindkettőnknek és ott ragadtunk.
Egy nagyon szimpatikus fiatal tornatanár, Éva tartja az órákat. Igazán nekik való torna. A gyerekek döntő többsége 3-4 év közötti, néha-néha esik csak be 1-1 nagyobb. Írtó ügyesen tudja Éva kezelni őket. Az elmúlt 2 órán mondogatta néha, hogy "nem akarok tornázni", de azért ment és csinálta. Hétfőn viszont megbeszéltük Évával, hogy tegye ki a szülők szűrét a tornateremből, mert így nem azzal foglalkoznak a gyerekek, amivel kéne, a szülőkre és nem rá koncentrálnak. Ez ma meg is történt és nagyon jól sült el.
Futkároznak, sípszóra vissza kell menniük. Zöld babzsák felmutatása alatt lehet futni, piros babzsák felmutatásakor meg kell állni. Padon úgy végigmenni, hogy egyik lábuk fent, másik lent. Zsámolyok körül szlalomozva futni, alagúton átbújni, karikába dobni labdát, színes labdákat/babzsákot színek szerint összeszedni, jobb kéz-bal kéz gyakorlása, fókakúszás, békaügetés, és hasonló egyszerű, de nagyon jó és a korosztályuknak megfelelő gyakorlat. Játékos, de nagyon határozott torna tanárnővel ez tényleg egy klassz program.
Egy nagyon szimpatikus fiatal tornatanár, Éva tartja az órákat. Igazán nekik való torna. A gyerekek döntő többsége 3-4 év közötti, néha-néha esik csak be 1-1 nagyobb. Írtó ügyesen tudja Éva kezelni őket. Az elmúlt 2 órán mondogatta néha, hogy "nem akarok tornázni", de azért ment és csinálta. Hétfőn viszont megbeszéltük Évával, hogy tegye ki a szülők szűrét a tornateremből, mert így nem azzal foglalkoznak a gyerekek, amivel kéne, a szülőkre és nem rá koncentrálnak. Ez ma meg is történt és nagyon jól sült el.
Futkároznak, sípszóra vissza kell menniük. Zöld babzsák felmutatása alatt lehet futni, piros babzsák felmutatásakor meg kell állni. Padon úgy végigmenni, hogy egyik lábuk fent, másik lent. Zsámolyok körül szlalomozva futni, alagúton átbújni, karikába dobni labdát, színes labdákat/babzsákot színek szerint összeszedni, jobb kéz-bal kéz gyakorlása, fókakúszás, békaügetés, és hasonló egyszerű, de nagyon jó és a korosztályuknak megfelelő gyakorlat. Játékos, de nagyon határozott torna tanárnővel ez tényleg egy klassz program.
Állatkert
2x voltunk ezidáig Állatkertben Onurral, először valamennyire lekötötte, de másodszor egyáltalán nem. Így én úgy terveztem, hogy tavasznál előbb nem is viszem újra. Pénteken viszont óvodai szünet volt, amire én szabit vettem ki és Juli kitalálta, hogy vigyük ki a fiúkat az Állatkertbe. Majd 4 órát töltöttünk ott és nagyon jól érezték magukat a srácok, még szinte az utolsó napsütéses, melegebb napon.
Most végre Onur is figyelte már az állatokat. Láttunk majmokat, kacsákat, elefántot, farkast, zebrát, teknőst, zsiráfot, fókát, vizilovat.
Most végre Onur is figyelte már az állatokat. Láttunk majmokat, kacsákat, elefántot, farkast, zebrát, teknőst, zsiráfot, fókát, vizilovat.
Óvoda
Szeptember 1-ével megkezdte Onur az óvodát. Mivel ebben az évben a Zöld Ág óvodát felújítják teljesen (tornatermet is építenek hozzá), ezért a szintén ott lévő, szomszédos régi óvoda épületbe helyezték át őket teljes egészében erre az évre. Nagyon korrektül fel lett újítva, bár elég szűkös.
A kezdés nagyon zökkenőmentesen ment, első 1-2 nap volt némi nyöszörgés, de hamar túllépett rajta. Minkét Ági nénit nagyon megkedvelte és a dadusokat, Hajni nénit és Kata nénit is. Első negatívum, ami szembe ötlött, de ez gondolom az óvodák többségére jellemző, hogy nagyon sokan vannak. 26 fős a csoportjuk (Mákvirág csoport), ami kétszer akkora, mint a bölcsis társaság (ugyanakkora szobában).
Én is el voltam kényeztetve a bölcsiben kommunikáció ügyben, nagyon sokat tudtam beszélgetni a gondozónőkkel, nagyon közlékenyek voltak és sok mindent elmeséltek Onurról. Itt erre nincs mód, a szoba kialakítása sem túl "felhasználóbarát", többen vannak és persze tudom, hogy az óvoda már másról szól, nem kapom meg csak úgy ugyanazt a tájékoztatást már.
Nagyon pozitív velejárója volt az óvoda kezdésnek a szobatisztaság. Muszáj volt levenni a pelenkát, mert ott a pelenkázást (jogosan) nem vállalták és már érett ez a dolog nagyon. Pisi ügyben szinte minden rendben, néha bepisil alvás közben. Nagydolgát viszont csak pelenkába intézi, de a napokban "lebukott", mert nagy-Ági néni mesélte, hogy bent többször kakilt már wc-be és úgy, hogy ő szólt.
1 hete elkezdődtek a gondok nekünk is, sírás reggel, hogy nem akar bemenni. Szerencsére 10-15 perc múlva abbahagyta. Remélem ez nem lesz állandó, mert Onurt eddig nem így ismertem meg. Az eddigi tapasztalataimhoz képest sokszor mondogatta, hogy nem megy oviba és nem szereti az Ági nénit... de úgy érzem (remélem jól), hogy ez nem kifejezetten nekik szól, hanem részben annak, hogy túl jó volt a bölcsi, túl sok figyelmet kapott ott, ami pozitív nagyon, de tán ezt hiányolja most.
Konfliktusai tán abból adódhatnak, hogy sajnos előszeretettel veszi el másoktól a játékot, hiába van más is, amivel játszani lehetne, de az óvó nénik elmondása szerint ez az arány is javul. Jövő héten, vagy utána be fogok menni hozzájuk egy fogadó órára és kifaggatom őket Onurról, nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mit csinál nap közben, hogy látnak-e bármit, ami ezt a visszaesést jelentheti nála. És nagyon remélem, hogy tényleg csak egy visszaesés és hamar túl leszünk rajta.
Amit viszont nagyon várok (és úgy tűnik Onur is), az a Zenekuckó.
A kezdés nagyon zökkenőmentesen ment, első 1-2 nap volt némi nyöszörgés, de hamar túllépett rajta. Minkét Ági nénit nagyon megkedvelte és a dadusokat, Hajni nénit és Kata nénit is. Első negatívum, ami szembe ötlött, de ez gondolom az óvodák többségére jellemző, hogy nagyon sokan vannak. 26 fős a csoportjuk (Mákvirág csoport), ami kétszer akkora, mint a bölcsis társaság (ugyanakkora szobában).
Én is el voltam kényeztetve a bölcsiben kommunikáció ügyben, nagyon sokat tudtam beszélgetni a gondozónőkkel, nagyon közlékenyek voltak és sok mindent elmeséltek Onurról. Itt erre nincs mód, a szoba kialakítása sem túl "felhasználóbarát", többen vannak és persze tudom, hogy az óvoda már másról szól, nem kapom meg csak úgy ugyanazt a tájékoztatást már.
Nagyon pozitív velejárója volt az óvoda kezdésnek a szobatisztaság. Muszáj volt levenni a pelenkát, mert ott a pelenkázást (jogosan) nem vállalták és már érett ez a dolog nagyon. Pisi ügyben szinte minden rendben, néha bepisil alvás közben. Nagydolgát viszont csak pelenkába intézi, de a napokban "lebukott", mert nagy-Ági néni mesélte, hogy bent többször kakilt már wc-be és úgy, hogy ő szólt.
1 hete elkezdődtek a gondok nekünk is, sírás reggel, hogy nem akar bemenni. Szerencsére 10-15 perc múlva abbahagyta. Remélem ez nem lesz állandó, mert Onurt eddig nem így ismertem meg. Az eddigi tapasztalataimhoz képest sokszor mondogatta, hogy nem megy oviba és nem szereti az Ági nénit... de úgy érzem (remélem jól), hogy ez nem kifejezetten nekik szól, hanem részben annak, hogy túl jó volt a bölcsi, túl sok figyelmet kapott ott, ami pozitív nagyon, de tán ezt hiányolja most.
Konfliktusai tán abból adódhatnak, hogy sajnos előszeretettel veszi el másoktól a játékot, hiába van más is, amivel játszani lehetne, de az óvó nénik elmondása szerint ez az arány is javul. Jövő héten, vagy utána be fogok menni hozzájuk egy fogadó órára és kifaggatom őket Onurról, nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mit csinál nap közben, hogy látnak-e bármit, ami ezt a visszaesést jelentheti nála. És nagyon remélem, hogy tényleg csak egy visszaesés és hamar túl leszünk rajta.
Amit viszont nagyon várok (és úgy tűnik Onur is), az a Zenekuckó.
2010. október 18., hétfő
sokadik újrakezdés
Ismételten megpróbálkozom a blog írással, remélem (mint az eddigi alkalmakkor mindig), hogy most több sikerrel. Annyi minden történik mostanában (jó is és rossz is), amit jó lenne leírni és nem elfelejteni. Persze ez kellett volna már születésétől fogva, de visszacsinálni már nem tudom.
Szóval akiről szó van:
Szóval akiről szó van:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)