Még múlt hét pénteken benéztünk egy
Kukucska nevű nagyon jó kis cipőboltba itt a környéken este az oviból/játszótérről hazafele jövet. 6 óra előtt voltunk nem sokkal, de az eladó nő nagyon kedves volt (még jó, ő érdeke, hogy vásároljunk), mondta nyugodtan menjünk be. Nagyon tetszett a hely Onurnak, mert ki van ott alakítva a gyerekeknek egy klassz kis játszósarok. Nem kellett sokáig keresni, megtaláltam az ideális téli cipőt. Onurt nagy nehezen rábírtam, hogy vegye fel, boldogan megmutatta a néninek, de aztán elkezdett tiltakozni, hogy nem jó. Egyébként jó volt, és kb. akkora, hogyha csak átlagosan nő a lába, akkor kibírjuk vele a telet. Mivel nem terveztük, hogy megyünk oda, nemvolt pénz nálunk, meg hát zárt is a bolt, menni kellett. Iszonyat balhé kerekedett belőle, hogy el kellett jönni, mert még játszott volna. Gondoltam hétfőn visszamegyünk. Aztán rájöttem, hogy a hétfő nem jó, mert torna, ugyanezért a szerda se volt jó, kedden szülői értekezlet volt az oviban, csütörtökön tovább voltam bent, péntek meg... Szóval végül ma mentünk vissza, volt még abból a cipőből szerencsére, játszani is volt ideje Onurnak, így minden békés volt. Sőt!!! Még tetszett is a cipő neki, élvezi, hogy vettünk ÚJ cipőt, mutogatja mindenkinek. Én is láttam tök jó, felnőtt méretű csizmákat. Az egyetlen gond, hogy pénzem sincs sok, meg a ruházatom se olyan, amihez nagyon illene az a csizma.
No jól elkanyarodtam a blog alapvető tárgyától...
Hétfőn és szerdán tornán voltunk. Hétfőn szerettem volna nem bemenni, de Juli és Patrik ki-be rohangáltak, mert Patrik nem nagyon akart részt venni és ez Onurt is megzavarta, így kénytelen voltam bemenni. Szerdán meg azért voltam bent, mert fényképezni akartam. Remélem a következő alkalommal megint tudunk úgy menni, hogy ő bent tornázik én meg kint várom az öltözőben.
A szülői értekezleten sok pozitív dolgot mondtak szerencsére Onurról, néha van konfliktus játékelvétel miatt oda-vissza, de rendes, szelíd gyerek, az öltözés/vetkőzés kicsit lassú, de szépen elpakol, ha kell, részt vesz mindenben.
Csütörtökön tovább dolgoztam, így Juli vitte el magukhoz Onurt is és amíg oda nem értem, gyurmáztak szépen. Annyira aranyosan tudnak együtt játszani.
Említettem Onurnak, hogy jövő héten megyünk egy másik helyre, ahol lesz több gyerek és majd játszani tud velük és ott lesz Vili is. Vilivel már találkozott, amikor az érettségi találka előtti hétvégén itt voltak nálunk Király Rékáék és Jéék meg Szabados Krisztiék. A két Réka kisfia Teo és Vili és most, hogy megemlítettem Vili nevét, rögtön összekapcsolta Teoval. Annyira hihetetlen, hogy ilyen dolgokra is így tudnak emlékezni, pedig hát több mint 1 hónapja volt, és se azóta, se előtte nem hallott Teoról (no meg Viliről sem).
Negatívuma is van a hétnek sajnos :( Onurral annyit kell veszekedni, hogy az valami hihetetlen. Teljesen el vagyok néha keseredve, hogy miért nem telhet el úgy nap, vagy legalább csak a reggel/este, hogy ne kelljen veszekedni vele (mert nem úgy, nem azt akarja felvenni, fél perccel korábban/később akarja, nem úgy és nem akkorát és különben is!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése