Jól induló hétvége

... ami nem jelenti azt, hogy rosszul végződött.

Csak a pénteki nappal tényleg jól indult. Ugyanis bár péntek reggel úgy léptünk ki a házból, hogy Onur már rögtön a ház előtt felvett egy alap nyávogós, óvodába nem menni akarós hangot, amit az ovi sarkán picit erősödött is, de amikor beértünk, leült a padra, hogy öltöztessem, meglátta az egyik gyereket a csoportban és közölte: "megyek játszani a Dónáttal", majd mikor kész volt, fogta magát és mintha nem is ő lett volna az a gyerek, aki előtte majd 2 hétig majd minden reggel vinnyogott, sírt. Nagyon jó érzés volt végre így otthagyni, még akkor is, ha tudtam előtte is, hogy hamar megnyugszik és abbahagyja a sírást és jókedvűen játszik.
Hétvégén is pozitívan beszélt az óvodáról. Remélem ez most már így is marad, mert nagyon megviselt, hogy sírva kellett otthagynom, nem voltam az ilyenhez hozzászokva.
Ági néni még mesélte, hogy a kis barátnője, Nadi (Onur egyszer se emlegette) elutazott repülővel 1 hónapra, és amikor elbúcsúztatták, volt nagy puszilkodás :) Nadi szeret anyáskodni, és gyakran etette ezzel-azzal Onurt (ügyes kislány, már most tudja, hogy a pasihoz a gyomrán át vezet az út).

Játszótéren ment a nagy cukorkunyerálás, de most nálunk is volt csoki, így legalább vissza tudtunk kínálni. A csokit a munkahelyemen kaptam, egy isteni finom Ferrero keserücsokis csodát. Háááááááát, még jó, hogy én nem eszem mostanában ilyeneket (szombat reggel 2-t azért megettem), mert komolyan harcolni kellett volna érte Onurral. Szombati nap be is végezte. Lehet, én hamarabb a végére jártam volna, ha nem diétázom...

Szombati nap vendégeink voltak, Putyiék, nagyon örült nekik, szerintem simán el is ment volna velük. Vannak még persze bőven hiányosságok-e téren, de egyre több mindent tud kifejezni. Mikor elmentek, ezt mondta: "Ez jó volt Putyi néni, Laci bácsi?"

Vasárnap délelőtt elmentünk a MÜPA-ba, mert Szénási Ferikének volt kiállítása a karikatúráiból, meg vasárnaponként van ott játszóház is és most voltak egyéb gyerekprogramok is, de azon kívül, hogy jó volt látni Ferikét (Onur mondjuk el lett volna nélküle), nem volt túl kellemes a délelőtt. Kétballábal felkelt gyerek zsúfolt tömegben, ahol sokadmagával kéne osztozni a játékokon.... hát sok jót nem eredményezett. Még Patrikkal is összefutottunk, de vele is volt vita egy lábbal hajthatós járgányon. Nem egyszerűen, de sikerült 12 körül hazaindulni, nem volt értelme tovább maradni. Délután úgyis jött Fatih, akivel most szerencsére gond nélkül elment.