Bocsánat

Sose szerettem, amikor úgy erőltetik rá egy egészen pici gyerekre, hogy kérjen bocsánatot (értem itt már 2-3 évesen). Úgy gondolom, amíg nem igazán érti, hogy mit jelent, addig úgyis csak jobb esetben engedelmesen mondja a szülei után, "rosszabb" esetben meg mehet a harc,  hogy de márpedig fiam/lányom igenis kérj bocsánatot.
Onur mostanra ért meg szerintem arra, hogy magától is bocsánatot kérjen időnként. Néha van egy kis leszerelés szaga a dolognak, de nagyon is helyén használja ezt a szót.
Kedden, amikor anyukám volt itthon vele, valamit miatt nagyon őrjöngött, szétdobált mindent, nem lehetett vele normálisan játszani. Anyukám leült a fotelba, hogy addig nem játszik vele, amíg abba nem hagyja az őrjöngés és különben is, meg se lehet mozdulni a szobában a szétszórt játékaitól. Majd leült a fotelba és tényleg nem foglalkozott Onurral. Ő erre odament, adott egy puszit, mondta, hogy "Bocsánat" és elindult összeszedni a játékait.

IMÁDOM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Új kedvenc

Úgy tűnik, új kedvenc lett, mégpedig a Chuggington neveű mese (természetesen vonatos).

Tegnap este az interneten néztünk egy oldalt és ott vett észre pár ilyen mozdony játékfigurát. Rögtön elkezdte sipárogni, hogy azt akarja nézni. Régebben volt egy teli CD ezekkel a mesékkel, de annyira nem érdekelte, hogy nem tudom hova dugtam el őket. Kénytelen voltam a Youtube-ról nézni 1-2 perces részeket, és alig vártam, hogy nyisson 10-kor a Media Markt, átrohantunk és vettem neki 2 DVD-t.

Első ovis betegség

Vagy nem ovis... mindegy, a lényeg, hogy mióta oviba jár, most lett először "beteg". Azért csak idézőjelesen, mert a szokásos semmi extra. Tegnap este mondjuk 38.7 volt a láza, kapott kúpot, de reggelre nem volt semmi.
Anyukámmal maradt itthon, mert be kellett mennem dolgozni. Délutánra felment a hője 37.7-re, de lefekvés előtt már csak 37 volt. Se köhögés, se orrfolyás, se semmi egyéb betegségre utaló tünet. Holnap itthon leszek vele betegszabin, és csütörtök-pénteken ismét Jajusozik.
Anyukám is azt mondta, hogy tök jó volt egész nap, nem volt vele semmi különösebb gond. És mikor hazajöttem is annyira édes volt, kedves, jószívű, nem hisztizett, szót fogadott, unszolás nélkül kimentünk a wc-re pisilni, ami mostanában problémás volt (elő is fordult párszor, hogy mondta, hogy bepisilt, ami azért szerencsére nem igazi bepisilés volt, de az első pár csepp többször bugyiba ment, nem akart kijönni velem wc-re, tök rég pisilt, de azt mondta nem kell - nem tudom mi volt az oka, de tán ez is a múlté). Annak ellenére volt ilyen, hogy nem aludt délután egy percet sem (erre számítottam, anyukámmal nem alszik soha, de most elmondása szerint sírógörcsöt is kapott, amikor bementek a szobába és behúzta  a függönyt).
Úgy kellett szinte lecsapni 8-kor. Elaludni mondjuk hipergyorsasággal elaludt, meg is lettem volna lepődve, ha ez másképp történik.

Kaláka bábszínház

Vasárnap elmentünk a Kolibri színházba Kaláka bábszínházra.
A Kaláka együttes játszott gyerekdalokat, és ezzel párhuzamosan 3 bábos bábozott. Nagyon büszke voltam Onurra, mert 2x45 perc volt a program és a szünetben ugyan "lekenyereztem" pereccel és üdítővel, de az utolsó 20 perc kivételével tök jól bírta.

Nagyon szeretem őket én is, így tervezem, hogy fogom még vinni Kaláka gyerekkoncertre.

Átlagos hétköznapok

Nem nagyon írtam mostanában, de nem is történt semmi igazán különös.
Tornára továbbra is járunk rendületlenül. Egyik alkalommal mesélte Éva, hogy Onur verekedett, de a kis piszok kizárólag a nála kisebb lányokat. Mondta azért, hogy semmi extra, de azért legközelebb ha ilyen lesz, akkor torna végén nem kap cukrot. Nem volt ilyen, sőt, múltkor meg is dicsérte, hogy nagyon ügyesen bukfencezett EGYEDÜL és tegnap is ügyesen megcsinált egy hosszabb feladatsort. Örülök, hogy elvittem tornázni, mert nagyon élvezi és ráfér.
Oviba továbbra is imád járni, szerencsére az az október elejei kb. 2 hét pityergős időszak végetért. Megy, fut, nagyokat köszön az óvó és dadus néniknek. Legnagyobb döbbenetemre egyik délután egy pici fa vonatsín pályán közösen játszott az egyik legvadabb gyerekkel halál békességben. :)

Ismét ovi

1 hét szünet után végre ismét óvodába vittem ma Onurt. A reggeli ébredés problémás volt, de nem csak a kései elalvás miatt, egyébként is kitolódott a reggeli ébredése, ami alap esetben jó, de amikor időre be kéne érni az óvodába, akkor nem annyira kellemes. 7 után úgy kellett életet lehelni belé, nagy nehezen felöltöztettem, de mire ezzel elkészültünk, már indulni is kellett, emiatt volt egy kisebb cirkusz amiatt, hogy nem tudott játszani reggel még egy picit itthon (de hát ahhoz időben fel kéne ébredni...).
Futóbiciklivel mentünk ma is oviba, amiben az az egyik tök jó, hogy ezzel ha meglátjuk, hogy jön a buszunk, és elkezdünk futni, még el tudjuk érni a megállóba, míg a motorral ez a sprint nem volt kivitelezhető.
Nagy örömmel ment oviba, amiben kicsit megakasztotta, hogy a feledékeny anyja elfelejtette bevinni a benti cipőjét, de szerencsére tudtam ugrasztani anyukámat, aki 9re már be is vitte. Ez picit megzavarta Onurt, azt hitte mehet haza, de nem volt gond, a dadus néni elterelte a figyelmét így anyukám észrevétlenül el tudta húzni a csíkot. Még hallgatózott picit, de nem reklamált Onur.
Már tegnap este is mondogatta, hogy megyünk ma tornázni, mikor érte mentem az oviba, rögtön mondta, hogy megyünk a tornaterembe, nagyon várta már, hogy menjünk újra tornázni, ami a múlt heti utazásunk miatt nekünk szerdán kimaradt. Kb. a 2/3-áig jól elvolt, nem volt bent egy szülő se a tornateremben, csinált mindent rendese, aztán eltört nála a mécses. Lehet épp rászóltak, hogy ne másszon a bordásfalra, amikor nem az a feladat, vagy valami mást akart már csinálni, mert elfogyott az "odafigyelőkéje", és nagyon elkezdett anyázni, ezért bementem a torna végére én is, hogy ne sírjon annyira.
A hazaérkezés után valamitől bekattant és semmi nem volt jó neki, mindenen hisztizett, mindenért ellenkezett, nagyon dacos, szinte már görcsös volt. A fürdés is sírással telt és amíg "olvasta" a könyvét, addig is csak negatív dolgokat mondott. Végül a nagy hisztitől kifáradva elaludt.
Remélem a holnapi napunk nyugisabb lesz.

Nagylózs

Hát sajnos nem úgy sikeredett a kiruccanás, mint ahogy azt elképzeltem, főleg nekem volt nagyon rossz élmény, de szerintem Onurnak se volt túl jó, hogy folyton cseszegették és volt aki kb. levegőnek nézte. Hogy lehet egy 3.5 éves gyereket levegőnek nézni és úgy reagálni bármi mondanivalójára, hogy még csak rá se nézek (a mosolyt már nem is vártam...).
Ami viszont nagyon pozitív volt ebben a 4 napban, hogy Onur evett 2 pofára mindent. Olyan dolgokat is (pl. tej), amit előtte soha. És olyan mennyiségeket (persze magához képest), hogy majd leesett az állam.
Aludni is jól aludt, levegőn volt sokat.
De a negatív élmények hatására hazajöttünk végül szombat este. Nagyon örült neki, amikor megérkeztünk, látszott rajta, hogy felszabadult, hogy végre itthon.
A felszabadult vasárnapon délelőtt vásárolni voltunk, meg parkban egy picit, délután meg villamosoztunk egy nagyot. Az esti lefekvés problémásabb volt, nagyon belejött a késői elalvásba. :)

Őszi szünet

Mivel az iskolákban őszi szünet van most, és az ovi tapasztalata, hogy ilyenkor a nagy testvérrel rendelkező gyerekeket is otthon tartják a szülők, ezért a héten csak összevont csoportok voltak. Ági nénik meg külön-külön és csak szerda-csütörtökön vannak. De ez is csak a szülőin (okt. 26-án) derült ki, dönteni meg előbb kellett. Mivel úgyis maradt még 4 nap szabim (+ a két ünnep közöttre), ezért úgy döntöttem, nem viszem oviba Onurt, úgyis nemrég vagyunk túl egy majd 2 hetes oviban reggel sírós időszakon. Ráadásul úgyis megbeszéltük Sándor Eszterrel (3 gyerek: Jenny, Nico, Szandi), hogy Jeszenszky Rékával (Vili) karöltve lemegyünk hozzájuk Nagylózsra (Sopron mellett van). És így erre a hétre tettük ezt az utat. Ma indulunk ebéd után, már nagyon várom én is és Onur is. Bezsongattam rendesen az utóbbi napokban.
Szombaton Onurral elindultunk Fogaskerekűzni. Elmentünk a végállomásáig, ott a játszótérre, de valamiért nem mozdult rá most, inkább rögtön fordult volna vissza a fogaskerekűhöz. Végülis mindegy, kimozdultunk, volt program, ha neki ez kell, hát legyen. Így visszafordultunk. A délutáni alvás/ébredés utáni állapota valahogy úgy alakult, hogy nem vittem már le sétálni délután... Háááááááááááát, ilyet soha többet, csak ha nagyon muszáj. Kibírhatatlan volt estére, bár a fürdésre egész megszelidült és csinált mindent, amit kértem.
Hiába, mostanában ennyire kiszámíthatatlan érzelmileg.
Kedd délelőttre Vasúttörténeti park látogatást terveztünk Patrikékkal, de Julinak le kellett mondani, így törtem a fejem, hogy mi legyen, vigyem-e oda, vagy ha nem, akkor hova. Ekkor eszembe jutott, hogy dehát kedd van, és az apja kedden szabadnapos, így felhívtam, hogy lenne-e kedve délelőtt, vagy délután elvinni Onurt. Mivel álmából ébresztettem, természetesen a délutánt választotta. Így délelőtt nem is terveztünk nagy programot, piacra mentünk nekem péksütiért majd a Játékturiba néztünk be Sanyi gyerekeinek valami apróságért. Valamiért nagyon nyávogósra sikeredett ez az út, nem tudom (mint oly sokszor mostanában), hogy mi történt Onurral. Mire a játékboltba értünk, lenyugodott és tőle szokatlan módon, csak ott állt és bámészkodott, jött utánam, meg se szólalt, nem vett le semmit.
Vettem Onurnak is késszégfejlesztő játékot,én naiv, gondoltam talán lehet már vele ilyet játszani. De nagyon hamar rájöttem, hogy ez még nem az ő világa.

- apa itt hátul húzott