Sose szerettem, amikor úgy erőltetik rá egy egészen pici gyerekre, hogy kérjen bocsánatot (értem itt már 2-3 évesen). Úgy gondolom, amíg nem igazán érti, hogy mit jelent, addig úgyis csak jobb esetben engedelmesen mondja a szülei után, "rosszabb" esetben meg mehet a harc, hogy de márpedig fiam/lányom igenis kérj bocsánatot.
Onur mostanra ért meg szerintem arra, hogy magától is bocsánatot kérjen időnként. Néha van egy kis leszerelés szaga a dolognak, de nagyon is helyén használja ezt a szót.
Kedden, amikor anyukám volt itthon vele, valamit miatt nagyon őrjöngött, szétdobált mindent, nem lehetett vele normálisan játszani. Anyukám leült a fotelba, hogy addig nem játszik vele, amíg abba nem hagyja az őrjöngés és különben is, meg se lehet mozdulni a szobában a szétszórt játékaitól. Majd leült a fotelba és tényleg nem foglalkozott Onurral. Ő erre odament, adott egy puszit, mondta, hogy "Bocsánat" és elindult összeszedni a játékait.
IMÁDOM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése