Lilypie Premature Baby tickers

2010. november 2., kedd

Őszi szünet

Mivel az iskolákban őszi szünet van most, és az ovi tapasztalata, hogy ilyenkor a nagy testvérrel rendelkező gyerekeket is otthon tartják a szülők, ezért a héten csak összevont csoportok voltak. Ági nénik meg külön-külön és csak szerda-csütörtökön vannak. De ez is csak a szülőin (okt. 26-án) derült ki, dönteni meg előbb kellett. Mivel úgyis maradt még 4 nap szabim (+ a két ünnep közöttre), ezért úgy döntöttem, nem viszem oviba Onurt, úgyis nemrég vagyunk túl egy majd 2 hetes oviban reggel sírós időszakon. Ráadásul úgyis megbeszéltük Sándor Eszterrel (3 gyerek: Jenny, Nico, Szandi), hogy Jeszenszky Rékával (Vili) karöltve lemegyünk hozzájuk Nagylózsra (Sopron mellett van). És így erre a hétre tettük ezt az utat. Ma indulunk ebéd után, már nagyon várom én is és Onur is. Bezsongattam rendesen az utóbbi napokban.
Szombaton Onurral elindultunk Fogaskerekűzni. Elmentünk a végállomásáig, ott a játszótérre, de valamiért nem mozdult rá most, inkább rögtön fordult volna vissza a fogaskerekűhöz. Végülis mindegy, kimozdultunk, volt program, ha neki ez kell, hát legyen. Így visszafordultunk. A délutáni alvás/ébredés utáni állapota valahogy úgy alakult, hogy nem vittem már le sétálni délután... Háááááááááááát, ilyet soha többet, csak ha nagyon muszáj. Kibírhatatlan volt estére, bár a fürdésre egész megszelidült és csinált mindent, amit kértem.
Hiába, mostanában ennyire kiszámíthatatlan érzelmileg.
Kedd délelőttre Vasúttörténeti park látogatást terveztünk Patrikékkal, de Julinak le kellett mondani, így törtem a fejem, hogy mi legyen, vigyem-e oda, vagy ha nem, akkor hova. Ekkor eszembe jutott, hogy dehát kedd van, és az apja kedden szabadnapos, így felhívtam, hogy lenne-e kedve délelőtt, vagy délután elvinni Onurt. Mivel álmából ébresztettem, természetesen a délutánt választotta. Így délelőtt nem is terveztünk nagy programot, piacra mentünk nekem péksütiért majd a Játékturiba néztünk be Sanyi gyerekeinek valami apróságért. Valamiért nagyon nyávogósra sikeredett ez az út, nem tudom (mint oly sokszor mostanában), hogy mi történt Onurral. Mire a játékboltba értünk, lenyugodott és tőle szokatlan módon, csak ott állt és bámészkodott, jött utánam, meg se szólalt, nem vett le semmit.
Vettem Onurnak is késszégfejlesztő játékot,én naiv, gondoltam talán lehet már vele ilyet játszani. De nagyon hamar rájöttem, hogy ez még nem az ő világa.



- apa itt hátul húzott

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése