14-én kedden volt az ovis karácsony! Készültek rá kis műsorral, szép ruhát kellett bevinni, hogy alvás után abba öltöztessék fel a gyerekeket. Szülők leültek a csoportszobába, gyerekek bevonultak párosával kis csengővel a kezükön, elkezdtek énekelni éééééééééééééééééééés az én fiam sírva odarohant hozzám és aztán nem volt hajlandó részt venni a műsorban. Mondta is Ági néni, hogy számított erre a reakcióra, de semmi gond. Az ajándék "magukévátételben" már szívesen részt vett és a fejét is nagy vígan tömte.
December 18-ára, szombatra szép nagy hó lett és én jól elterveztem, hogy elmegyünk a Tabánra szánkózni. Az ötlet nagyon tetszett neki, még az is, amikor húztam felfelé a dombon, de amikor a domb közepén elkezdtem megfordítani a szánkót, már látta, hogy ennek "nem lesz jó vége". Akkor lett igazán úrrá rajta a pánik, amikor ráültem a szánkóra én is és elkezdtünk lecsúszni. De nézzük a jó oldalát: nem kellett 1000x felhúzni a dombra szánkóval együtt. A vízszintes húzogatást élvezte legalább.
Az év utolsó tornaórája olyan volt, hogy a szülők is bemehettek. Először csak a gyerekek, Éva elmagyarázta nekik, hogy a szülők is bent lesznek, de mindent ugyanúgy kell csinálni, mintha csak maguk lennének. Ez a többségnek ment is, Onur viszont hamar letelepedett az ölembe és csak akkor volt hajlandó felállni, amikor Éva elővette a cukros zacskót. Volt is nagy röhögés... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése